1. Adam Kadmon, a makrokozmikus ember

Az ember alak� �s-kozmosz vagy kozmikus �s-ember mot�vuma nagyon sok teremt�sm�toszban megtal�lhat�, az eddigiekben eml�tett mot�vumok (Vil�gfa, �stoj�s) k�z�l tal�n ez a leggyakoribb. A kozmog�nikus m�toszok elmes�lik, hogy a makrokozmikus ember mely r�szeib�l j�ttek l�tre az egyes kozmikus dolgok, a bolyg�k, geol�giai form�k, az �l�vil�g �s a term�szeti jelens�gek. Ezekben a m�toszokban k�z�s az is, hogy elmondj�k, hogyan ment v�gbe a vil�g teremt�se, hogyan �ldozt�k fel az istenek a primordi�lis embert, mik�nt darabolt�k fel a test�t �s sz�rt�k sz�t testr�szeit a vil�gmindens�gben.
A teremt�s teh�t egy gigantikus ember megsz�let�s�vel kezd�d�tt. Ez a makrokozmi-kus ember, az ezoterikus elnevez�ssel illetve Adam Kadmon et�lt�tte az eg�sz univer-zumot, rajta k�v�l semmi sem l�tezett. Minden ebb�l az �si l�tez�b�l ered: a csillagok, a tengerek �s hegyek, a n�v�nyek �s �llatok, valamint az emberis�g is. A f�ldi ember nem m�s, mint ennek az univerzumban sz�tsz�r�dott makrokozmikus embernek a mikrokozmikus hasonm�sa. Ezt az �zenetet hordozza mag�ban Herm�sz Triszmegisz-tosz tan�t�sa is, a Tabula Smaragdina, vagyis a Smaragdt�bla, mely a hermetikusok k�r�ben az anal�gi�k tana n�ven ismert sz�veget tartalmazza: „Ami fent van, meg-egyez� azzal, ami lent van, �s ami lent van, megegyezik azzal, ami fent van, �gy j�n l�tre az egys�g csod�ja.”

A legt�bb kozmikus �s-embert hermafrodit�nak �br�zolj�k a m�toszok �s a metafizikai tan�t�sok. �gy p�ld�ul k�tnem�nek �rj�k le a kabbalista sz�vegek a kozmikus �d�mot, Adam Kadmont, az archetipikus embert. Adam Kadmon metaforikusan "Isten test�t" is jelenti. Az androg�n, azaz a k�tnem� ember az alkimista szimbolik�ban a b�lcsek k�v�nek jelk�pe, mely a k�t egym�st keres� ellenp�lus eredeti egys�g�t, az �let l�nyeg�t �s a tulajdonk�ppeni teremt�st jelenti.
Az als� �s fels� vil�g megfeleltet�seit legjobban az az �bra szeml�ltetheti, mely megmutatja, hogy az ember testr�szei mely �llat�vi jegyekkel �llnak kapcsolatban. Ahogyan a makrokozmosz rendelkezik a tizenk�t jeggyel, ugyan�gy az ember is: a fej�t�l, mely a Kosnak van rendelve, eg�szen a l�b�ig, mely a Halaknak felel meg.

A germ�n mitol�gia szerint a vil�g egy Ymir nev� �ri�s test�b�l k�sz�lt. � "az els� l�legz� l�ny", aki a s�t�t, jeges, �szaki birodalom �s a l�ngol�, t�zes, d�li birodalom hat�r�n sz�letett a t�z �s a j�g egyes�l�s�b�l. Az istenek feldarabolt�k Ymirt, �s testr�szeib�l megalkott�k a vil�got. Az Edda �gy �rja le a t�rt�netet:

"Form�lt�k a f�ldet:

Ymir h�s�b�l

hegyeket csontj�b�l;

D�rhideg �ri�s

kopony�ja komor �g lett,

v�rver�t�ke a tenger."

Az azt�k vil�gteremt� egy Tloque Nahauque nev� isten, aki egymaga f�rfi �s n�.
Az egyiptomi kozmog�ni�kb�l els�k�nt Osiris t�rt�nete juthat esz�nkbe, akit gonosz testv�re feldarabolt, �s testr�szeit sz�tsz�rta a F�ld k�l�nb�z� pontjain. A memphisi kozmog�ni�ban azonban egy m�sik m�tosz �lt Ptah isten teremt�s�r�l. „T�rt�nt, hogy a sz�v �s a nyelv hatalmat nyert az �sszes tag f�l�tt, tan�tv�n, hogy � (Ptah) benne van minden mellben �s minden sz�jban ...” Az istenek azonban Ptah sz�j�ban voltak, mely „kijelentette minden dolog nev�t”, �s nem egyebek, mint Ptah k�l�nb�z� alakjai, manifeszt�ci�i. „Ekk�ppen alak�ttattak ki az istenek, Atum �s az � Isteni Kilencess�ge, akkor minden isteni sz� l�trej�tt az�ltal, amit a sz�v gondolt �s a nyelv parancsolt...” „Minden dolog t�le j�tt l�tre, ak�r �lelem, vagy t�pl�l�k, vagy az istenek eledele, vagy b�rmifajta j� dolog. Enn�lfogva tal�ltatott �s �szleltetett, hogy Ptah ereje nagyobb, mint az �sszes isteni, �s ez�rt Ptah megel�g�lt, miut�n megcsin�lt minden dolgot �s minden isteni sz�t.” Ptah az Univerzum Elm�je, az egy isten, az �nmag�ban l�tez�. Minden isten �s ember az � elm�j�nek kivet�l�se. Horus az � szive, � �s Thot a nyelve.
A k�nai mitol�gi�ban a vil�gegyetem �satyj�t Pan Ku-nak h�vj�k. Pan Ku, ahogyan az el�z� r�szben m�r sz� esett r�la, egy toj�sb�l sz�letett, 18 ezer �vig n�vekedett, m�g v�g�l 90 ezer li (kb. 45 ezer km) magas nem lett. Miut�n meghalt, test�b�l keletkezett a vil�g. L�legzet�b�l lett a sz�l �s a felh�k, hangj�b�l a mennyd�rg�s, szemeib�l a Nap �s a Hold, h�s�b�l a f�ld, csontjaib�l a szikl�k, n�gy v�gtagj�b�l a n�gy �gt�j, v�r�b�l a foly�k, ereib�l az utak, verejt�k�b�l az es� �s a harmat, haj�b�l �s szak�ll�b�l a csillagk�pek.
A v�dikus hagyom�ny ugyancsak egy m�rhetetlen�l magas, ember form�j� l�nyb�l eredezteti a vil�gegyetemet. A neve Parusa, akit fel�ldoztak az istenek. Test�b�l lett az �gbolt, k�ld�k�b�l a leveg� �s l�baib�l a f�ld. Az �l�l�nyek �sszess�ge csak egy negyede Parus�nak, m�g nagyobb r�sze keletkez�ss� �s elm�l�ss� l�nyeg�lt �t.

2.  Az �sv�z �s az �st�z

 

A tov�bbiakban azt vizsg�ljuk meg, hogy az �sv�z, illetve az �st�z, mint a dualisztikus vil�gk�p alapja, milyen szerephez jut az egyes kozmog�ni�kban. A teremt�s-reg�k �ltal�ban matriarch�lis rendszer�ek, de a teremt� F�ny �s Nap m�toszaiban hat�rozottan a f�rfias jelleg uralkodik. T�bb ezer �v alatt rendk�v�l sok v�ltozatuk alakult ki. Az egyes helyi kultuszok ezek legt�bbj�t m�ly buzgalommal tartott�k fenn. Az eredetmond�kban igen sok a k�z�s von�s, nemcsak egym�ssal, hanem a k�s�bbi, m�s n�pek mond�ival is. Kezdetben a dolgok a s�t�t �s m�ly v�zben voltak, forma �s alak n�lk�l, megnyilv�nulatlanul. Azut�n az �let szikr�j�nak felvillan�s�val, a tulajdonk�ppeni Teremt�ssel leveg� �s anyag keletkezett, �gy elv�lt egym�st�l a f�ld �s az �g („teremt� vala Isten az eget �s a f�ldet”). A t�z a teremt� f�rfier�, az aktivit�s, az akarat kifejez�d�se, m�g a v�z a n�iess�g, a befogad�s, a passzivit�s szimb�luma.

A legismertebb teremt�st�rt�net a Bibli�ban tal�lhat�. A teremt�s eszk�ze az Ige, vagyis a vil�g a sz� �ltal j�tt l�tre. A sz� az akarat, a t�z er� fizikai megtestes�l�se: "Legyen vil�goss�g: �s l�n vil�goss�g" De ez a vil�gk�p sem egyp�lus�. Egyes Biblia- ford�t�sokban az eredeti sz�veget tal�ljuk: "A f�ld pedig kietlen �s puszta vala, �s set�ts�g vala a m�lys�g sz�n�n, �s Istennek szent lelke lebegett a vizeknek felette." A szent l�lek, azaz a teremt� szellem a f�rfias princ�piumot jelenti, m�g a vizek jelent�se a n�ies princ�pium. Ily m�don m�g a kereszt�ny teremt�smond�ban is megjelenik a dualit�s szerepe.
A maj�kn�l a Popol Vuh nev� elbesz�l�sf�z�rben tal�lhat� teremt�sm�tosz szerint kezdetben minden�tt v�z volt. A teremt� istenek f�ldet ki�ltottak, �gy jelent meg a f�ld. Hasonlatosan teh�t a Bibli�hoz, itt is az Ige, a sz� lett az akarat (a t�z) megjelen�si form�ja.

Az egyiptomiak hite szerint kezdetben volt az �sv�z, Nun, �s ebb�l kelt fel diadalmasan a Nap �s indult el �gi p�ly�j�n. Eszerint az �rtelmez�s szerint a vil�g minden reggel �jra teremt�dik, mikor a Nap felkel. Egy m�sik felfog�s szerint a kaotikus �s�llapotot a V�gtelens�g, a S�t�ts�g, az Elrejtetts�g, illetve az �s�ce�n k�pezte. Az �sv�zb�l kiemelked� �sdombon �ltaluk l�tes�l az �stoj�s.
A sum�r mitol�gi�ban a vil�gmindens�g a vil�g�ce�n k�zep�n �llt. Ebb�l v�lt ki az eget �s a f�ldet mag�ba foglal� anyag. Az akk�d teremt�sm�toszokban B�l-Marduk, a legf�bb isten alkotta meg a vil�got az �ltala legy�z�tt Tiamatnak, az �sv�znek, a n�nem� �sk�osznak a test�b�l.

A germ�n mond�k szerint a vil�gszellem teremtette meg �szakon a j�g, d�len pedig a t�z orsz�g�t. Ezek tal�lkoz�si pontj�n�l sz�letett meg Ymir �ri�s, akib�l k�s�bb a vil�g keletkezett. Itt is vil�gosan l�that� a k�t �selem-p�r szerepe.
A V�d�k ebb�l a tekintetb�l is letisztult, ezoterikusabb �rtelm� k�ppel szolg�lnak. A mindent �that� leheletet (t�z, szellem) �s a mindent mag�ba rejt� vizet tartja egy�ttesen mindennek a teret�inek.

Jap�nban eleve n�i �s f�rfi princ�piumk�nt emlegett�k az �svizet �s �st�zet: Jo �s In volt a nev�k, melyek m�r a kezdetben egy�tt voltak a kaotikus toj�sban, mely k�s�bb kett�v�lt.

K�n�ban t�bb m�tosz is sz�l arr�l, ahogyan Csu-Zsung, a t�zisten legy�zte Kung-Kung v�zistent, aki sz�gyen�ben nekiment az �gboltot tart� hegynek, �s emiatt hatalmas katasztr�fa �rte a F�ldet. Ez egy kiss� m�s, mint az eddigiek, l�v�n, hogy ez m�r a teremt�s ut�ni �llapotot t�kr�zi, azonban mindenk�pp j�l mutatja a dualisztikus vil�gk�p kifejl�d�s�t.

V�g�l egy maori m�toszt szeretn�k megosztani az olvas�kkal, amelyben vil�gosan v�gigk�s�rhet�ek az eddig eml�tett mot�vumok.

"Ta'aroa volt minden isten �se; � teremtett mindent.
Id�tlen id�k �ta l�tezett a nagy Ta'aroa,
Tahi-Tumu, a Kezdet. Ta'aroa mag�b�l alakult ki,
� a sz�l�je �nmag�nak, nincsen sem apja, sem anyja.
Ta'aroa burk�ban �lt a s�t�tben �r�kt�l fogva.
Ez a burok, mint toj�s forgott a v�gtelen t�rben,
nem volt m�g �g, f�ld, hold, nap
�s nem voltak csillagok sem.
S�t�t, t�m�ny vastagon s�t�t volt minden.
(Ta'aroa ezut�n felt�rte burk�t: ebb�l lett az �g, majd ki�szott a s�t�ts�gbe, �s megteremtette a vil�got.)
Csak s�t�ts�g, csak v�z volt minden�tt.
Io mondta els�nek e szavakat:
"�j, nappalt rejt� �j."
S �me! Hajnal hasadt.
Ezut�n ugyan�gy ezt mondta:
"Nappal, �jt rejt� Nappal."
S a nagy s�t�ts�g visszat�rt.
(Ekkor azt mondta Io, v�ljon sz�t a kett�, �s az egyik legyen f�nt, a m�sik alant.)
Mikor a f�ny kigy�lt �s ragyogott minden,
Csak most l�tta meg Io a k�rnyez� vizeket.
Ekkor mondta a negyedik sz�t:
"Te Wai-ki-Tai-tama, oszd meg a vizeket,
hogy kit�ruljon az �g.
Az �g megsz�letett."
S �me! Papa-taunuku, a F�ld ott fek�dt lenn."