Manson történet!

Történetünk a 80’as évekvégén kezdődik Fort Lauderdaleben, ugyanis itt tűnik fel Brian Warner akit, később Marilyn Mansonként ismerhetünk. Barátjával, Scott Puteskyvel alakítják meg 1989-ben Marilyn Manson & The Spooky Kids nevezetü együttest. Scott fel vette a Daisy Berkowitz nevet. Céljuk az volt hogy a szirupos, gondtalan Amerikát támadják, hogy bemutassák a napfényes nyugat sötét oldalát.
Az első alap felállás szerint Manson énekelt és irta a szöveget. Scott, azaz Daisy gitározott, programozta a dobgépet és ő hangszerelte a dalokat. A basszus gitáros Olivia Newton-Bundy és a billentyűs hangszerek mögött Zsa Zsa Speck állt. Az első demó kazettájuk 1989-ben állították össze, ami Meat Beat Cleaver Beat címet viselte. Ebből a kazettából a Nine Inch Nails vezetője, Trent Reznor is kapott. Ő késöbb a mentorukká és támogatójukká vált.
1989-ben Olivia Newton-Bundy és Zsa Zsa Speck távozásával új tagok után kellett nézniük.
Sikerül is nekik újabb embereket találni a posztokra. A gitáros helyére Gidget Gein került, a billentyűs hangszereket pedig Madonna Wayne Gacy foglalta el. A zenekar a harmadik kazetta kiadványát 1990 nyarán adták ki. Címe The Big Black Bus volt. Amikor ez elkészült akkor már meg voltak az új tagok, mégis csak Manson és Daisy játszott rajta. A következő demójukon a Grist-O-Line-on már az egész együttes zenélt. Ez idő tájt a zenekar egy új dobossal, Sara Lee Lucas-szal bővült. Az első közös koncertjük 1990. július 19-én volt. 1991 januárjában került ki az After School Special címü kazetta, amin 4 dal volt található, majd ezt követte a Lunchbox amin, ujabb négy nóta volt. Ezután jött Family Jams ami 92’-ben készült.
A Family Jams demó után a Marilyn Manson & The Spooky Kids nevezetü felállás megváltozott, elhagyjták a Spooky Kids-et és egyszerűen Marilyn Manson lett az együttes neve. Az utolsó demó Refrigerator címmel 1993-ban készült el. Még ebben az évben, karácsonykor a basszusgitáros Gidget Gein helyére Twiggy Ramirez érkezett.

Új tagokkal, új felállással és megváltoztatott névvel vágtak neki az első klubturnéjuknak 94’ tavaszán a NIN társaságában. Már ekkor borzolták az idegeket. Botrány is volt, hisz ekkorra terjedt szét az a hír hogy egy 92’es klubkoncertjükön egy hölgyrajongó fel ment a színpadra és orálisan elégítette ki Mansont. Ez viszont mégsem volt akkora baj. Nem úgy a pólójuk, amin a következő szöveg volt: „Kill God, Kill Your Mom and Dad, Kill Yourself”.
Portrait of an Amercan Family című első albumuk 1994. július 12.-én jelent meg, amit még június 9-én kiadott Get Your Gunn klippel reklámoztak. A klippért a zene társaságok nem igazán voltak oda, és ráadásul a borítón egy elmaszatolt rúzzsal és pisztollyal látható kissrác volt.

Az első hivatalos turnéjuk augusztus 29-én, és december 11. között volt. A NIN-el utazgattak.
Mindegyik koncertjükön az intenzív zenei anyagukat nagyon merész színpadi elemekkel keverték. Aminek meg is lett az eredménye, mivel Salt Lake City-ben nem akarták őket színpadra engedni. 1994. végén Manson elnyerte a „Tiszteletes” nevet Anton Szandor LaVey-től, a Sátán Egyházának alapítójától és a dél-Floridai Slammie-t, amivel az év bandája címet zsebelhették be.

A koncert sorozat befejeztével a banda visszament Floridába és két hét múlva lenyomtak négy önálló bulit december 27. és 3.-e között. És ez a kis „turné” állomásai között volt Jacksonville, ahol az erkölcsrendészet 16 órára börtönbe zárták őket, mivel megsértették Mansonék a felnőtt szórakoztatás szabályait, és nyilvánosan meztelenkedtek, illetve a koncert alatt Manson elövett egy mű péniszt, majd ismeretlen folyadékot zúdított a közönségre.
1995. február 6-án kijött második kislemezük a Lunchbox, rajta másik 3 nóta remixével, és egy új számmal, a Down in the Park-kal, valamint a belső borítón csontig vetkőzött Manson fényképpel. A maxihoz elkészítették a Lunchbox klipjét is. Mind ez alatt a front ember és a dobos kapcsolata feszültséggel telítődött. Állandóan azon voltak, hogy egymást szekálják, piszkálják. Ez Március 10.-ig ment, mikor is Manson felgyújtotta a dobos felszerelését és ettől az besokallt. Sara távozása után Ginger Fish töltötte be a dobos szerepét.
Tehát új dobosukkal együtt elindultak egy újabb koncert turnéra, ami 1995. március 24.-től május 14.-ig tartott. De ezúttal nem a NIN-nel hanem nagy ellenfelükkel a Kornnal utazgattak.
Ekkor kezdték el készíteni a Dope Hat videó klippjét New Orleans-ban. A botrányok sorozata nem ért véget itt sem. Meghívást kaptak a Jon Stewart showba, hogy tegyenek valami nem hétköznapit, erre felgyújtották a színpadot.
1995. októberétől a zenekar pályája elkezdett felfelé ívelni. Ez évben ki adták a Smells Like Children címet viselő minialbumot, ami nem sokára platinává vált. Az MTVből és a rádióállomásokból szinte csak ők folytak. 1995. szeptember 12.-től 1996. február első hetéig meg sem állt a Smells Like Children Tour. A banda betegségei és a nagy hó viharok miatt le kellett mondaniuk az egész januári koncert sorozatot. Ekkor kezdett el elterjedni az a hír, hogy Daisy ki akar lépni a zenekarból. Majd 96’. Áprilisában ez meg is történt, ami oda vezetett, hogy a rajongó tábor csalódott lett. 1996. tavaszán hozták ki a Smells Like Children-hez tartozó maxit a Eurythmics 1984-es slágerének, a Sweet Dreams-nek a feldolgozásával együtt. Ez jó ötlet volt Mansonéktól, hisz ismét sikeresek lettek.
1996.-ban az emberek már a második albumot várták, ami október 9.-én ki is jött és a Antichrist Superstar nevet viselte.. A kritikusok egy véleményen voltak, miszerint ez az album az első albumnál sokkal sötétebb és sokkolóbb. Jóval mélyebbre vezet minket az ördögi bugyrokban. Mivel a CD nem csak sokkolónak, hanem elgondolkoztatónak szánták Mansonék, így sok ember azonnal elkezdte elemezni a CD-t. A borítón megtalálható számokat és jelek megfejtésén fáradoztak
Még ez évben a banda kiadta az Antichrist Superstar első maxiját a The Beautiful People című dal debütálásával. A maxi azonnal a listák élére ugrott. Ezután nem sokkal kiadták a 2. maxit amin a Tourniquet című dal volt hallható, valami a Tourniquet-hez és a The Beautiful People dalokhoz készült igen durva klippek is fellelhetőek voltak.

A Dead To The World Tour során a díszletre nagyon sok figyelmet fordítottak. Hatalmas látvány világ és fény játék volt jellemző a koncertekre. Volt, hogy a banda egy koncert alatt 3-szor, 4-szer is átöltözött. Bár a szokásos Mansonos balhék nem maradtak el. Mint például, Bibliát tépett szét, szétverte a dob felszerelést és ehhez hasonlók. Szexre, állatáldozatra, a Sátán megidézésére azonban abszolút sohasem került sor. Egyedül az „Anti Sátán” neve hangzik el az 1996 című nótájuk dalszövegében, ezen kívül semmi.
1997.-ben a banda megkapta az Év Bandájának járó Slammie-t. Novemberben, az amerikai Szenátusban Marilyn Manson és a zenéje volt a fő téma, valamint az, hogy a zenéje, hogy hat a fiatalokra. Az apa is felszólalt, mert a 15 éves fia öngyilkosságot követett el és mikor megtalálták akkor épp az Antichrist Superstar-t hallgatja. Manson erre így reagált: „Nyilvánvalóan, feldob, hogy valaki azt gondolja rólam, hogy támogatom az efféle viselkedési módot. Szerintem azok ostobák, akik kárt tesznek magukban vagy másokban zene, film vagy könyv hatására. Ha pedig így viselkednek, akkor ez ellen nem tehetsz semmit. Ez egy figyelmeztető jel a szülőknek, hogy neveljék a gyerekeiket, úgy, hogy intelligensebbek legyenek, annyira, hogy elég intelligensek legyenek a művészet értelmezésére. Ha valakit meg akarsz vádolni, akár zenét vagy egy művet, akár Shakespeare-t is megvádolhatod a Rómeó és Júliáért, mely olyas valami, amit még gyerekként tanultam, és ez a mű két fiatalról szól, akik megölték magukat, mert a szüleik nem értették meg őket, és szerintem a kulcs itt is az, hogy a szülők nem szentelnek elég figyelmet, nem értik meg gyerekeiket. Ha kicsit több időt szentelsz annak, hogy a gyerekeiddel beszélgess, azok boldogabb életet fognak élni.” 
A Remix & Repent és még e hónapban jelent meg, a The Horrible People ütemes, indusztriális remixével, a Tourniquet Prosthetic Dance Mix-szel, mely egy lassú, szenvedő, drogok hatása alatt lévő mazochizmus megtestesítője, majd találhatunk két darab kitűnő élő felvételt; a Dried Up, Tied and Dead to the World Uticá-ban felvett élő verzióját, valamint az Antichrist Superstar Hartford-i felvételét, mely szintén kifogástalan, kemény minőségű. Hallhattunk tőlük több betétdalt is; A Long Hard Road Out Of Hell-t, mely a Spawn-nak volt a betétdala, az Apple of Sodom-ot, mely a Lost Highway filmzenéje és a The Suck for Your Solution-t, mely a Private Parts filmzenealbumon szerepelt.
1998.-ban a rajongók a kezeik közé kaparintották a Dead To The World műsoros videót, de igazából egy új album után epekedtek. De mikor megtudták, hogy az Antichrist Superstar folytatásán dolgoznak Mansonék, akkor megnyugodtak. Bár ezt az album elkészítéséhez is fűződik pár dolog. Például az, hogy a felvételeket Manson házában készítették és már Trent Reznor nélkül, tehát új producerrel és olyan hangzás világgal kísérleteztek, amivel előtte még soha. A dalok felvételekor fontos szerepet játszott a drog. A basszeros így vélekedett az új album és a drog közötti összefüggésről: „ A droghasználat ennek az albumnak a készítése közben sokkal vidámabb, mulatságosabb volt, mint a legutóbbi anyag felvételeikor. Az Antichrist Superstar rögzítésekor az egész jóval fájdalmasabbnak hatott. Mindenki a drogok hatása alatt állt, s ez vicces dolog. Ezúttal inkább pozitív volt minden, ennek ellenére aktuális számaink szövegileg sötétebbek.” Manson pedig így írta le az albumot: „Ez inkább egy rock album, nem igazán terveztük poposra, de a dalok inkább íródtak a rock ’n’ roll tradíciójában. Olyan Beatles, Rolling Stones, David Bowie stílusban. Egy csomó különféle érzelmet reprezentál, így a hangzása is eléggé változatos lett.” 1998.-ban Mansonéknak sikerült hatalmas meglepetésben és döbbenetben részesíteni a rajongókat, mert felléptek a 98’-as MTV Music Awards-on a Backstreet Boys-szal és Madonnával egy szimpadon. (Ehhez nincs mit hozzá fűzni. – a szerk.) 5 nappal késöbb a rajongók beszerezhették az új albumot, aminek Mechanical Animals volt a címe. Az album nagyon sikeres lett. Egy hét alatt negyedmillió példány talált gazdára belőle. De a kritikusok nagyon lehúzták a lágy hangzása miatt. Twiggy ezt így kommentálta: „ A legutóbbi lemezünk sokkal keményebb volt, de nem csinálhatjuk újra és újra ugyanazt. Eljött az idő, hogy kitaláljunk valami újat.” Az első újításként megváltak a gitárosuktól, Zim Zum-tól és helyét John Lowery azaz John 5 folglta el.
1
998. október 12-én bemutatták a The Dope Show című dalukra készült videoklipet. Közben a zenekarvezető gondoskodott arról, hogy a pletykalapok is folyamatosan foglalkozzanak vele. Egy alkalommal szétrombolt egy hotelt, meg egy koncerttermet. A csapat indításképpen felgyújtotta az öltöző szőnyegét, a fürdőt pedig összemocskolták hajfestékkel. „Senkitől sem kaptam drogot, ez dühített így fel. Az emberek tanulhatnak az esetből, vagyis, ha kábítószert kérek, jobb, ha adnak, különben ez fog történni…”. A bandát 1998 novemberében jelölték az Europian Music Awards-on a Legjobb Rock Videó díjáért, és nyert két díjat legjobb videóklippért, valamint egy ’Maximum Version Award’-ot a The Dope Show-ért.

A Mechanical Animals Tour októberben indult, de sokszor meg kellett szakítani a koncerteket. 1999, január 31-ei koncerten a közönség kikelt ön magából és sértő szavakat illetve műanyag flakonokat vágtak hozzá az együtteshez. Manson ezt nem tűrte sokáig és elküldte a tömeget a kurva anyjukba, majd lesétált a színpadról. A helyzet annyira eldurvult, hogy verekedés tört ki, amiben 400 ember megsérült. Egy idő utána a tourt átnevezték Rock Is Dead Tour-rá. Los Angelesben Mansont baleset érte, amikor az emelvény bal oldalán két láb magasból lezuhant és elvesztette az eszméletét.

1999. áprilisában ismét előkerült az a téma hogy Manson zenéje mennyire van hatással a fiatalokra, mert ekkor történt az a híres Columine Főiskolai mészárlás amelyiben 2 fiatal gyerek megölt 12 tanulót, több tanárt és saját magukkal is végeztek. A tragédia után Manson-t vádolták, meg azzal hogy az ő zenéje ihlette meg a fiatalokat a bűntettre. Manson csak igy kommentálta: „Ez tragikus, és elképesztő, amikor fiatal életek lesznek az értelmetlen erőszak áldozatai. Őszinte részvétem a tanulóknak és a családtagoknak.”. Majd késöbb kifejtette: Manson májusban 5 koncertet visszamondott, és írt egy cikket a Rolling Stone magazinnak a Colummbine-i vérengzésről. Fontos megjegyezni, hogy Harris és Klebold, a két neofasiszta elkövető - akik miután végeztek az áldozatokkal, magukkal is végeztek – egyáltalán nem szerette Marilyn Manson zenéjét, tehát amivel Manson-t megvádolták, teljességgel alaptalan. A két elkövető a „Viharkabát Maffia” elnevezésű újfasiszta csoport tagjai voltak, főként feketékkel és jó sportolókkal végeztek. Egy részlet a cikkből: „… Sokan elfelejtik és nem ébrednek a tudatára annak, hogy a kétségbeesés illetve a hipokrízis kritikájaként indítottam a zenekaromat. A Marilyn Manson név sohasem népszerűsítette azt a szomorú tényt, hogy Amerika a Time magazin címlapjára tette a gyilkosokat, és olyan hírhedtte változtassa őket, mint a kedvenc filmcsillagjainkat. Jesse James-től Charles Mansonig a média a bűnözőket nemzeti hősökké nemesítette. Ezt tették, kreáltak két újabb ilyen ’hőst’ abból a szaros Dylan Kleboldból meg Eric Harrisből, amikor a fényképeiket az összes újság elejére benyomták. Ne lepődjön meg senki, ha a hányatott sorsú fiatalok őket nevezik ki majd két új bálványuknak…”. Manson nemsokra rá egy portrét is festett a két gyilkosról…

Május 30.-án került a polcokra a The Matrix filmzene album, amin a Rock is Dead című Manson dal is megtalálható volt. Utána elkészítették a Coma White klippjét is, amely felelevenítette a Kennedy gyilkosságot. A The Dope Show klipjét az MTV Video Music Awards-on a legjobb filmkészítésért járó díjra is jelölték. Októberben Mansont az MTV Europe Music Awards Legjobb Rock Előadó díjára jelölték. Majd nem sokára novemberben megjelent a banda első koncert albuma a The Last Tour On Earth és a God Is In The TV videokazetta is. 2000.ben pedig a Astonishing Panorama of the Endtimes klippjét adták ki.

A Rock Is Dead Tour befejeztével elkezdték a Holy Wood című album elkészítését ami a Antichrist Superstar és a Mechanical Animals album-trilógia utolsó része volt. Manson így írta le az új albumot: "Ez lesz valószinűleg a legsötétebb, legdurvább zene, amit valaha is játszottunk. Felhasználtuk a legutóbbi album melodikus rock elemeit és ezt konbináltuk az Antichrist Superstar lemez nihilistább megközelítésével. Több mint 35 nóta közül válogattuk ki a lemezre kerülőket. Egy olyan világ kísérőzenéje lesz, amit eladtunk a srácoknak, akik aztán azt szépen le is rombolták. De pontosan ezt érdemli ez a világ."

Marilyn Manson pillanatok alatt Eminem legjobb haverjává vált. "Eminem lemeze fontos szerepet játszik a szólásszabadságért vívott harcban, ez a srác nem fél attól, hogy bárkinek azt mondja: fuck off!" - nyilatkozta. Manson akkor szerelmesedett bele a rapperbe, amikor az a "The Way I Am" című számban és annak klipjében megemlékezett a halálmadárról: "When a dude's getting bullied and shots up his school /They blame it on Marilyn, on Marilyn and the heroin". Az első kislemez október végén jött ki, és a Disposable Teens című nótát tartalmazta pár feldolgozással társulva. Még októberben készült el a Blair Witch 2: Book of Shadows című filmhez készített átdolgoza, a Suicide is Painless. A várva várt album november 14-én került a boltokba, és rögtön sok helyen be is szűntették az árusítását a lemezborítón látható illusztráció miatt. Az eredeti lemezborítón ugyanis Marilyn polgárpukkasztó modorához hűen egy feszületen lóg, s állkapcsa sincs egészen sértetlen állapotban. Bizonyos helyeken úgy döntöttek, hogy így nem jelenhet meg az album, ezért valahogy letakarták Manson arcát. Marilyn Manson a következő képpen nyilatkozott a döntéssel kapcsolatban: "Az az egész iróniája, hogy a fotó direkt azért készült ilyen meg-közelítéssel, hogy megmutassa, Krisztus megfeszítése tényleg egy erőszakos tett volt. Így a kép sem lehet más. A hiányzó állkapocs pedig pontosan a cenzúra erőszakos jelképe. Nem zavar ez az egész ügy, sőt kifejezetten szórakoztat, mert akik megtámadtak, azok pontosan bizonyították az állításomat." Az új albummal új turné is kezdődött Guns, God and Government World Tour névvel, a lemezkiadással egy időben. Az új turnéval jöttek az új botrányok is, például a St. Louise-i koncert alkalmából a választási napon, Mansont majdnem bekasznizták. a hatóságok szerint lázító szövegeket mondott, majd felgyújtotta az USA zászlaját. A Disposable Teens klipjét követően újévkor már a Fight Song klipje is készülődött.

Manson és Rose McGowan Már több mint 3 éve jártak és 2 éve jegyesek voltak, amikor végül is szakítottak, Rose annyit nyilatkozott, hogy "Nagy a szerelem, de mégnagyobb a távolság, az életformánk egyszerűen nem illik össze"...

Mikor a Marilyn Manson Rómában koncertezett akkor a törvény őrei a fellépés után le is csukták Manson, mivel (már ki tudja hanyadszorra) megsértette a felnőtt szórakoztatás törvényeit. Most a ruhájával volt a gond, mert a el volt szakadva a ruhája csípőtájékon de semmi lényeges nem lógott ki. De a rendőrőknek ez elég is volt és lecsukták. De csak egy éjszakát töltött a rácsok mögött, másnap már koncertezett is tovább.

A turné utolsó állomása március 21-én Japánban, Nagoyában volt. Ez a turné volt a banda le „csöndesebb” koncert sorozata. Csak pár alkalommal volt balhé, vagy orvosi beavatkozásra szoruló esetek.

A turné után elkészítették aThe Nobodies klippjét. Majd egy kis pihenő következett. A szünet
Után jöhetett a munka. Mert 2001.-ben részt vettek az Ozzfesten. Itt történt meg, hogy a szinpad szélén álló biztonsági őr fejéhez dörzsölte a nemi szervét, amiért az be is perelte őt és pár ezer dollárt kellett fizetnie kártérités miatt.
2001. év vége felé elkészült a Not Another Teen Movie című film amibel hallható volt a Manson féle Tainted Love felújítás, amit külön kislemezként is kiadták 2002 elején és végül klippet is készített hozzá. Valamint a Resident Evil-ben is érdekelt volt Manson, mert 4 dala is hallható volt a betétdalok között.

2002. május végén Manson bejelentette, hogy Twiggy Ramirez-t a gitárost kiteszi a bandából.
Így az új albumot a The Golden Age of Grotesque-t már nélkülük készítík. A zenekar hivatalos weboldalán Manson igy fogalmazott az ügy kapcsán: „Nyolc hónapot töltöttem azzal, hogy a zenekart és az új dalokat összerázzam, és sajnos Twiggy képtelen volt kivenni a részét belőle. Úgy érzem, a Marilyn Manson egy életstílus, és ez nem áll közel az ő szívéhez, úgy döntöttem hát, hogy elengedem őt, járja a saját útját, máskülönben nem lett volna fair magunkkal, a zenénkkel és legfőképpen a rajongóinkkal szemben. Bár sohasem lehet pótolni egy olyan jó barátot, mint Twiggy, ez az album és az új felállás újra fogja fogalmaztatni a Marilyn Mansonról alkotott képet. Remélem, a döntésem mindannyiunknak a legjobbat fogja hozni. Ebben a szituációban nincs rossz és jó fickó. Twiggy, hiányozni fogsz, és őszintén remélem, meg fogod találni azt, ami igazán boldoggá tesz. Mindig itt leszek, ha szükséged van rám, és ezt komolyan gondolom!". A helyét pedig Tim Skold tölti be, aki mellesleg a zenekar társproducere is egyben.

A The Golden Age of Grotesque album kiadása elött Manson sok infót mondott róla, többek között azt is hogy a 30-as évek Berlinje a főinspirátora. Pontosabban az a groteszk légkör, ami jellemezte ezt az időt. Zeneileg Manson így írta le az albumot: „Egészen különleges lesz. Zeneileg súlyos cucc várható, punkosan kemény, vad ütemekkel, de egy csomó elektronikával. A múltkor valakinek megmutattunk pár dalt, és azt mondta, hogy tök olyan, mint egy 2002-es Sex Pistols, de tele dobgépekkel, elektronikával, bizarr ritmusokkal. Ugyanakkor tök rock lesz az egész, szakítóan rockos! Meg arrogáns, pimasz és dühös…”

2002. szeptemberében a rajongók meg ismerhették Manson művészi oldalát, mert egy estménykiállítása volt. Ahol a ’97 és 2002 között készült vízfestmények voltak láthatóak.
Október 29.-én jelent meg a banda első DVD-je, amin a Guns, God and Government World Tour-ról készült felvételek voltak. A DVD a ’Death Parade’ címet kapta.
A 2003-as évet rögtön egy feldolgozással kezdték, mégpedig elkészítették a The KKK Took My Baby Away című Ramones szám átiratát, mely a We’re A Happy Family című tribute-albumra került fel.