Azt mondja Szikora Róbert, az R-Go nevű zenekar első embere, hogy ha összefut Londonban Marilyn Mansonnal, lehet, hogy félreteszi keresztény elveit, és egy furkósbottal jól szájba vágja. Jó, mindezt egy bulvárlapnak mondta, az is lehet, hogy épp az ellenkezőjét nyilatkozta, csak ez került be az újságba, ám akkor sincs semmi, ha tényleg furkósbotozni óhajtana; istenem, ezek szavak, igen bátor szavak. Tudni kell, persze, hogy Marilyn Manson ún. sátánista énekes, a cikkek szerint az a hivatása, hogy felidegesítse a kereszténységet, az augusztusi, pesti koncertjének is az a címe, hogy Mindent Isten ellen, mármost aki öntudatos magyar és keresztény, minimum az előadás betiltását követeli.

Hanem Szikora Róbert, úgy is, mint öntudatos keresztény (amit most nem éllel írok le, hanem tényként), majdnem találkozott a furkósbottal, mégpedig önnön keresztény Magyarországán. Tudvalevő, hogy ezekben a napokban tartják a Magyar Sziget rendezvényt valahol Verőce és Kismaros között, a főszervező a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke. A program keretében lépett fel a napokban Szikora Róbert is az R-Go-val, csak nem éppen teljes létszámmal. Amint arról a sajtó beszámolt, már a koncert előtt beszóltak a zenekar egyik vokalistájának, "gidájának", bizonyos Szonjának, aki kongói, illetve magyar szülő házasságából született, hogy mit keres itt, talpig fekaként. A tizenhat éves lány megijedt, a rendezők pedig közölték Szikorával, hogy a felfokozott hangulatban nem tudják garantálni, hogy valaki a közönségből hozzá ne vágjon egy üveget a lányhoz.

Ez azért új. Nem a beszólás, nem az üveghajítás, nem a fekete lány látványa okozta indulat; ne tegyünk már úgy, mintha nem utaznánk villamoson, HÉV-en, s ne tudnánk, mi történik akkor, ha tízezer, vármegyés magyar összegyűlik szigetileg. Hanem hogy a zenekar ennek ellenére fellépett. Sőt, meg is indokolta. "Ha három hülye azt mondja, hogy itt egy néger, nem mondhatom, hogy ne lépjünk fel. A zenekarnak meg kell kapnia a pénzt, nagycsaládosok és fiatalok is vannak a csapatban" - nyilatkozta Szikora, és vegyük észre szavaiból, hogy mindössze három ember akarta volna sörösüveggel megdobni a kongói-magyar énekeslányt, 9997 egyén viszont nem. Ez elég jó arány. Attól most tekintsünk el, hogy három ember az sok ember-e, és micsoda rendezés az, amelyik három emberrel szemben se tud garantálni testi épséget, s hogy életbiztosítás-e, ha kizárólag a keresztényi megértésre és szeretetre van bízva minden.

Hanem az itt a kérdés, hogy ha mi zenekarvezetők vagyunk, és ha már súlyos, nemzetrontó ballépésből kifolyólag színes bőrű félmagyart vettünk be a csapatba, mert mondjuk tud énekelni, meg szebben és tisztábban beszél magyarul, mint hatvannégy vármegye összes húsmagyarja, nem érezzük-e szent keresztényi kötelességünknek, hogy csapot-papot otthagyva elhúzzunk a helyszínről, ha kell, akár furkósbotot is elővéve (mintha csak London utcáin személyesen Marilyn Manson jönne velünk szemben). És nemcsak a méltóság okán, hanem, mert zenekarvezetők vagyunk, a gida pedig a zenekarunk tagja, ámbár tisztázandó, belefér-e a keresztényi elvekbe az efféle hétköznapi, kollégákkal való szolidaritás.

Ám valószínűleg rosszul tesszük fel a kérdést. Mert hát azt mondta ugyebár a zenekarvezető, hogy itt a megélhetésről volt szó, a zenekar teli van nagycsaládossal, pályakezdő fiatallal, ekképpen szociális feszültséggel, s hiába nem jó az, hogy bántják az egyik gidánkat, a méltósággal, keresztényi elvekkel nem lehet jóllakni. Mondhatnám persze, hogy így találkozik demagógia demagógiával, csakhogy ha már demagógia, akkor tényleg legyen az, ami, minimum krumplileves: tegyük tehát hozzá a szocproblémához a gázáremelést, az adóterheket, az érettségi botrányt, a gazdák nyomorúságát, az egyház üldözését, az egész rohadt, kommunista bagázst a kádkővel, amely arra kényszeríti az igaz magyar, keresztény hívőket, hogy elveiket megtagadva színpadra álljanak; a furkósbotot pedig meghagyják Londonra.